Sat, 04 Apr 2026 12:17:22 +0200WeeblyTue, 16 Jun 2020 15:38:57 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/rogzithetem-e-ha-a-hazastarsam-fenyegetNagyon gyakori kérdés az ügyfelek részéről, hogy hogyan bizonyítsam, hogy a férjem, feleségem, élettársam zsarol, fenyeget, bánt vagy a gyermekünket bántja?

Felveszem a telefonommal amikor hív, amikor csinálja..., helyes ez?
De hát ez privát dolog, még én fogok hátrányba kerülni, mert felvettem....?

A szabályozás összetett,  de röviden megválaszolva általánosan elmondható, hogy igen helyes, rögzítse és őrizze meg!

A büntető törvénykönyv, szigorúan bünteti a Tiltott adatszerzést, az alábbiak szerint:
422. § (1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából elektronikus hírközlő hálózat vagy eszköz útján, illetve információs rendszeren folytatott kommunikáció tartalmát titokban kifürkészi, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Igen az súlyosnak hangzik, de valójában erről szó sincs a fenti esetben, hiszen a bűncselekménynek célzatosnak kell lennie, és tényállásszerűnek is.
Azaz a bűncselekmény akkor valósul meg ha abból a célból rögzíti az elkövető, hogy az információt jogosulatlanul megismerje, a felvázolt esetben erre nincs szükség, hiszen éppen a sértettel közli az másik fél az információt, azaz a célzat nem valósul meg. Ezen felül az információkat kifürkészni sem kell, hiszen a másik fél azt közvetlenül nekünk mondja.

Ezt támasztja alá, a Kúria BH 2014.5.134  számú határozata, mely szerint nem követi el a magántitok jogosulatlan megismerésének bűntettét az, aki a vele folytatott beszélgetés tartalmát titokban rögzíti, még akkor sem, ha erre más magánlakásában kerül sor.
Az, hogy az így szerzett bizonyíték, hogy használható fel, egy polgári vagy büntetőperben persze sok más eljárásjogi kérdést is felvet...

A témával kapcsolatos jogi tanácsadás, és képviselet:

www.drlevaiugyved.hu






]]>Wed, 08 Apr 2020 13:55:36 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/a-veszhelyzetben-oda-kell-adnom-a-gyermekemet-a-kulon-elo-szulonekA kérdésre egyértelmű, jogilag helyes választ, bírósági gyakorlat nélkül nehéz adni. Azonban a jogi véleményem az alábbi:

1. Röviden, ha komolyan aggódik a gyermek vagy más ember élete, egészsége miatt, akkor inkább ne, ne tegye ki a kiskorú gyermekét és más személyeket ennek a kockázatnak.

2. Részletesebben, a  vészhelyzetre vonatkozó jogi szabályozás kimondja, hogy alapos indoknak tekinthető a lakóhely elhagyására a szülői jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése.

3. Azonban a jogszabály, csak arra vonatkozik, hogy alapos indok a lakhely elhagyására a szülői jogok és kötelezettségek teljesítése, azonban ugyanezen jogszabály nem ró kötelezettséget a gyermekkel együtt élő szülőre. Ebből fakadóan a vészhelyzetre való tekintettel a gyermekével együtt élő szülőnek nincs plusz kötelezettsége, az az ha kellő indoka van arra, hogy a kapcsolattartást korlátozza, akkor azt megteheti

4. Álláspontom szerint ilyen kellő indok lehet például, de nem kizárólag :

• gyermek betegsége,
• a gyermek előre nem látható rendkívüli elfoglaltsága, vagy például
• az élet és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humán járvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt vészhelyzet is.

5. A bíróságnak ebben az esetben azt kell vizsgálnia, hogy az élethez, egészséghez, testi épséghez  való jog előrébb való-e, a kapcsolattartáshoz való jognál?

6. Álláspontom szerint, mivel az élethez, az egészséghez, a testi épséghez, az egészséges környezethez való jog az alaptörvényben szabályozott "alapjogok", így ezek védelme rendkívül fontos, és előrébb való mint a kapcsolattartáshoz fűződő jog gyakorlása.

7. A fentieket támasztja alá a vészhelyzet kihirdetésével kapcsolatos 71/2020 (III. 27.) számú Kormány rendelet, mely szerint 1.5 méternél belüli érintkezés nem megengedett, csak az egy háztartásban lakók között, így a kapcsolattartásra jogosult szülő ezt nem tudná teljesíteni, mivel Ő nem ugyanabban a háztartásban lakik ahol a kiskorú gyermek.

8. Bíróságnak azt kell vizsgálnia, nemperes eljárás során, hogy kellő indok-e az, ami miatt a kiskorú gyermeket magánál tartó szülő felhoz a kapcsolattartás korlátozásának indokaként. Ennek vizsgálata a bíróság feladata, de álláspontom szerint semmi észerű indok nem létezik arra, hogy akár kiskorú gyermek, vagy más személyek életét, testi épségét, vagy egészségét veszélyeztessük a kapcsolattartás érdekében, hiszen a kapcsolattartás joga akár gyakorolható ideiglenesen elektronikusan is, pl: skype, videochat, telefon, stb..., mindenféle kockázat nélkül.

9. Mi lenne annál indokoltabb, mint egy kihirdetett vészhelyzet?

10. A vészhelyzet megszűnését követően, pedig az elmaradt kapcsolattartás pótolható, az emberi élet pedig nem....

A döntés mindig az adott ügyben eljáró bíróság kezében van.

A fenti vélemény nem minősül jogi tanácsnak, csupán általános információ, konkrét jogi tanácsot a témában, az adott konkrét ügy megismerését követően lehet adni.

Dr. Lévai Imre Róbert
ügyvéd
www.drlevaiugyved.hu



]]>Mon, 23 Mar 2020 16:38:12 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/bantalmazza-megalazza-hazastarsaNem kell, hogy ezt eltűrje. Van azonnali jogi segítség az Ön számára is!
Hozzátartozók közötti erőszaknak minősül ha élettársa, házastársa, a méltóságot, az életet, a szexuális önrendelkezéshez való jogot, továbbá a testi és lelki egészséget súlyosan és közvetlenül veszélyezteti, vagy ennek érdekében mulasztást követ el.

A családon belüli erőszak nem csupán fizikai lehet! A "kényszer, fizikai bántalmazás, valamint a szándékosan előidézett, rendszeresen ismétlődő, tartós lelkigyötrelem-okozás, érdemi ütlegelés, ami elpusztítja a lelket és elszívja az életből az örömöt.

Egységes abban a gyakorlat, hogy az erőszak nem csak fizikai lehet, azt verbálisan is el lehet követni, de erőszaknak minősülhet a gondozási, ellátási kötelezettség elmulasztása.

Kúria Pfv.II.20.835/2016/4. számú határozatában kimondta, hogy a családon belüli erőszakot nem csak fizikai erőszak valósíthatja meg, hanem folyamatos lelki terror is.

MONDJON NEMET A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKRA! VAN MEGOLDÁS!
Ha további információt szeretne a témában, vagy jogi segítségre van szüksége keressen bizalommal.

]]>Thu, 14 Nov 2019 06:10:44 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/hazastarsi-tartas-ne-hagyja-magat-kisemmizniBH 2017.7.226 Nincsen akadálya annak, hogy a házastársi tartásra rászoruló fél az igényét - noha annak feltételei már a bontóperben fennállnak - csak később érvényesítse, feltéve, hogy az életközösség megszűnése óta öt év még nem telt el

Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 2014. szeptember hó 1. napjától kezdődően havonta előre esedékesen, minden hónap 10. napjáig fizessen meg a felperesnek havi 15.000 forint határozott összegű házastársi tartásdíjat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest 240.000 forint hátralékos tartásdíj terheli és kötelezte őt ennek 60 napon belüli megfizetésére.
[13] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben adott helyt. A Ptk. 4:29. §-a szerint a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. A perben a felperest terhelte állításai bizonyításának kötelezettsége, miszerint a házastársi tartásra önhibáján kívül rászorul és arra az alperes teljesítőképes. A perben nem volt vitatott, hogy az alperes teljesítőképes, ezért abban kellett állást foglalni, hogy a felperes önhibáján kívüli rászorultsága fennáll-e.
[14] Az elsőfokú bíróság szerint a felperesnek a házassági bontóperben tett, a munkaképességét illető nyilatkozata nem felelt meg a valóságnak. A felperes okirattal igazolta, hogy betegségét a házassági életközösség fennállása alatt diagnosztizálták. A 2012-ben lefolytatott felülvizsgálat szerint állapota nem változott, tartós és jelenleg sem gyógyítható betegsége miatt munkát vállalni nem tudott, illetve tud, állapota alapján rászorultsága megállapítható. Az orvosi dokumentáció szerint a felperes az életközösség megszűnésekor munkaképes személynek nem minősült, ebből következően a bontóperben tett nyilatkozata a tényleges állapotával ellentétes volt.
[15] Az elsőfokú bíróság a peradatok - a közös vagyont megosztó szerződés, az adásvételi szerződés, valamint a felperes édesanyja tanúvallomása - alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek a házastársi tartásdíjról lemondó nyilatkozata megtételére döntő kihatással volt a közös adósság részleteinek alperes általi megfizetésére vonatkozó megállapodás, valamint az anyai nagyszülő részéről nyújtott rendszeres anyagi segítség. A felperes részére folyósított rokkantsági nyugdíj ugyanis a méltó megélhetéshez nem elegendő. A volt házastárs tartási felelőssége fennáll, köteles anyagilag gondoskodni tartásra szoruló volt házastársáról.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperest 2015. január 1-től kötelezte a havi 15.000 forint határozott összegű házastársi tartás megfizetésére. Ennek megfelelően az alperest terhelő hátralék összegét 180.000 forintra leszállította.
[17] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomó részben helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése és érdemi döntése - a tartás fizetési kötelezettség kezdő időpontja kivételével - helytálló.
[18] Tény, hogy a felperes a nagymamájától kapott rendszeres támogatás tekintetében - és ezzel összefüggésben a tartási igénye mértékére - ellentmondóan nyilatkozott és a tanúként kihallgatott édesanyja is 40.000 forint havi összegről tett említést. Önmagában azonban az összegben való eltérés a támogatás tényét és annak megélhetésére fordítását nem teszi kétségessé. A nagyszülő pénzbeni támogatása és annak megszűnése bizonyítást nyert, az anyagi segítség hiányában pedig a felperes a házastársi tartásdíjra rászorulttá vált.
[19] A felperes a támogatást, illetve annak megszűnését édesanyja tanúvallomásával bizonyította, a tanúvallomás tartalmát a tanú közeli hozzátartozói minősége még nem teszi kétségessé. A jogvita elbírálásánál döntő jelentősége ugyanis annak van, hogy a felperes az állapota miatt a tartásra önhibáján kívül rászorul, jövedelmi és vagyoni viszonyai alapján magát eltartani nem képes. Az alperes az önhiba fennállásának hiányára ugyan hivatkozott, állítása tartalmát azonban - a felperes munkaképes voltára utaláson kívül - nem fejtette ki. Kétségtelen, hogy a felperes a házasság fennállása alatt alkalomszerűen munkát végzett, ez azonban nem jelenti még a munkára való képességét. A komplex szakértői minősítés a felperes nem gyógyítható betegségét, 55%-os össz-szervezeti egészségkárosodását bizonyította és a foglalkoztatási rehabilitációja sem javasolt. Ilyen tartalmú orvosi szakvélemény birtokában a munkaviszony hiánya nem róható a felperes terhére, tehát az önhibája nem állapítható meg.
[20] A felperes a házassági életközösség megszűnését követő öt éven belül vált rászorulttá, így a Ptk. 4:29. § (2) bekezdése a perben nem foghat helyt. A másodfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy neki nem kell részt vállalnia a felperes gyermekének tartásában és ez a körülmény a felperes rászorultsága megállapításánál az alperes terhére nem értékelhető. Az elsőfokú bíróság azonban ezt nem is értékelte, csak mint tényt rögzítette.

]]>Mon, 21 Oct 2019 16:32:11 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/a-gyermektartasi-dij-felemeleseA gyermektartásdíj felemelésének van helye, ha a kötelezettnek egyik gyermekének nagykorúvá válására tekintettel kevesebb gyermek eltartásáról kell gondoskodnia

az 1988. szeptember 18-án született M. és az 1993. május 29-én született A. utónevű gyermekei után fizesse meg mindenkori jövedelme 16,5-16,5%-át, de legalább havonta 18 000-18 000 forintot. Az S. Megyei Bíróság Pf.21.372/2007/2. sorszámú határozata M. utónevű gyermeke után, 2007. július 1-jétől kezdődően megszüntette az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét.
A felperes 2009. májustól novemberig közcélú munkavégzés keretében takarítónőként helyezkedett el, ahol havi 71 500 forint minimálbér jövedelemre tett szert, melyből levonásra kerül az alperes, mint végrehajtást kérő által indított végrehajtási eljárás keretében munkabérét terhelő levonásként 33%. Ezen felül havi 12 200 forint családi pótlékot, valamint az alperestől havi 16 118 forint gyermektartásdíjat kapott. Az A. utónevű gyermekkel K.-án egy 50 m2 lakásban, albérletben laknak, melyben a bútorok és a berendezési tárgyak a főbérlő tulajdonában állnak. Munkahelyének elvesztése óta a felperes alkalmi munkavállalói könyv segítségével kíván munkaviszonyt létesíteni, A.-n kívül más tartásra szoruló gyermeke nincs, élettársi kapcsolatban nem él. A. a K.-i Közgazdasági Szakközépiskola nappali tagozatos tanulója.
Az alperes jelenlegi feleségével él K.-n egy 200 m2-es, hat szobás családi házban, melyben házastársi közös vagyon jogcímén tulajdoni hányaddal rendelkezik. Ezen ingatlanon kívül az alperes tulajdonát képezi egy hasznosíthatatlan, komfort nélküli, jelzáloggal terhelt ingatlan 1/2 része A.-n, amely házastársi vagyonközösség megosztása körében indított végrehajtási eljárás során került a tulajdonába. Az alperes nyugdíjas, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igazolása szerint 2009. évben a nyugdíja havi 128 940 forint volt. Az alperes A. utónevű gyermeke mellett jelenlegi házasságából született, F. utónevű kiskorú gyermekéről, illetve jelenlegi házastársának három gyermekéről saját háztartásában gondoskodik.
A felperes a keresetében az alperes A. utónevű gyermeke után megállapított gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 2009. február 1-jétől az alperes mindenkori jövedelme 20%-ban, de legalább havi 25 000 forintban kérte megállapítani.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott rossz anyagi helyzetére, valamint arra, hogy a felperesnek a házastársi közös vagyonnal kapcsolatos fizetési kötelezettsége áll fenn vele szemben, továbbá arra, hogy újabb házasságából 2002. január 16-án született F. utónevű gyermekéről és házastársa előző házasságából született, jelenleg közös háztartásban élő három gyermekéről is gondoskodnia kell.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy A. utónevű gyermeke után, gyermektartás címén fizessen meg a felperesnek, 2009. november 1-jétől kezdődően minden hónap 15. napjáig, előre esedékesen, mindenkori jövedelme 20%-át, de legalább havi 20 000 forintot, valamint 2009. február 1-jétől 2009. október 31-ig felmerült 87 030 forint hátralékos gyermektartásdíjat, havi 5000 forintos részletekben. A folyó gyermektartásdíjban való marasztalás tekintetében ítéletét előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, és határozott az illeték viseléséről.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdésére és a 69/A-C. §-aira alapította. Megállapította, hogy a gyermektartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás következett be, tekintettel a M. utónevű gyermek utáni gyermektartásdíj fizetési kötelezettség bíróság általi megszüntetésére. Figyelemmel volt a gyermek tényleges szükségleteire, a felek jövedelmi és vagyoni viszonyaira és az alperes háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha gyermekekről való gondoskodásra. Az elsőfokú bíróság a hátralékos gyermektartásdíj fizetésével kapcsolatban a Csjt. 68. § (1) bekezdése, a részletfizetést illetően pedig a Pp. 217. § (3) bekezdése alapján döntött.
Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsősorban az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodsorban az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. Az alperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem a szükséges mértékben tárta fel a felperes személyes körülményeit, valamint jövedelmi és vagyoni viszonyait. Álláspontja szerint a felperes saját elhatározásából gyakorolt felmondásával neki felróható módon vesztette el munkaviszonyát. Hivatkozott arra, hogy a felperes a per során a kiadásait magasabb összegben határozta meg, mint a bevételeit, amiből arra lehet következtetni, hogy élettársi kapcsolatban él. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellően, hogy egészségi állapota megromlott, nyugdíján túlmenően egyéb bevételei nincsenek, munkát vállalni nem tud. Véleménye szerint nem vizsgálta az elsőfokú bíróság azt a körülményt sem, hogy az alperesnek a F. utónevű kiskorú gyermeke mellett még három mostoha gyermekének eltartásáról is köteles gondoskodni. Hivatkozott arra is, hogy házastársa jövedelemmel nem rendelkezik, valamint arra, hogy a mostoha gyermekek édesapja súlyos betegsége következtében a gyermekeiről gondoskodni nem tud.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét 2009. február 1. napjától emelte fel.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Csjt. 69/C. §-ban foglaltaknak megfelelően vizsgálta a tartásdíj összegének módosításánál A. utónevű gyermek tényleges szükségleteit. Az elsőfokú bíróság a tartásdíj mértékének megállapításánál helyesen vette figyelembe az alperesnek a jelenlegi házasságából született F. utónevű gyermek utáni tartási kötelezettségét. Kitért arra is, hogy a gyermektartási kötelezettség mértékét nem érinti az a körülmény, hogy a felperes a munkaviszonyát idő előtt, önként mondta fel, illetőleg az sem, hogy a felperes esetleg élettársa anyagi segítségével fedezi a lakhatással kapcsolatos költségeit. Rámutatott arra, hogy az alperesnek a felperessel közös A. utónevű gyermek részére fennálló tartási kötelezettségét nem csorbíthatja az, hogy a vele egy háztartásban élő mostoha gyermekekről is gondoskodnia kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy véleménye szerint az eljárt bíróságok nem kellő körültekintéssel tárták fel a bizonyítékokat, illetve a gyermektartásdíj mértékének megállapításánál figyelmen kívül hagytak több lényeges körülményt is. Előadta, hogy jelenlegi házastársa három mostohagyermekéről is neki kell gondoskodnia, mivel házastársa jövedelemmel nem rendelkezik, és a vér szerinti apa egészségügyi állapota miatt az eltartásukra képtelen, jelenleg folyamatban van az állam általi gyermektartásdíj megelőlegezése. Álláspontja szerint a felperes nem igazolta Adrienn gyermekük tényleges szükségleteit. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felperes munkaviszonyának megszűnési körülményeit, nevezetesen, hogy a felperes önként mondta fel a munkaviszonyát, így önhibájából vált munkanélkülivé.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése, 275. § (3) és (4) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem csak akkor vezethet eredményre, ha a jogerős ítélet jogszabálysértő. A bizonyítékok mérlegelése a felülvizsgálati eljárásban általában nem bírálható felül.
A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A felülvizsgálat kereteit meghatározó törvényi rendelkezéshez és az alperesi hivatkozásokhoz képest valamint a hivatkozásoknak a jogszerűség szempontjából való vizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság az alkalmazott jogszabályok megsértését nem látta megállapíthatónak.
A Csjt. 69. § (1) bekezdése értelmében, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.
A S. Megyei Bíróság Pf.21.372/2007/2. sorszámú határozata a felek M. utónevű gyermeke után, 2007. július 1-jétől kezdődően megszüntette az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét. Ez a bírósági határozat az A. utónevű gyermekük tartása megállapításának alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett lényeges változásnak minősül, hiszen az alperesnek már csak két kiskorú gyermeke eltartásáról kell gondoskodnia.
A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése az irányadó, miszerint a tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre, a gyermek saját jövedelmére is.
Az eljárt bíróságok a tartásdíj mértékének megállapításánál a fenti jogszabályhely rendelkezései szerint jártak el.
Az alperes nyugdíjas, jövedelme az iratok között elfekvő igazolás alapján 2009. évben havi 128 940 forint volt. Az elsőfokú bíróság az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének mértékét a jogszabály engedte határokon belül állapította meg, amikor azt az alperes mindenkori havi jövedelmének 20%-ában, illetve legalább havi 20 000 forintban határozta meg. A havi 20 000 forint az alperes 2009. évi havi nyugdíjának 15,51%-a, ami semmiképpen sem tekinthető eltúlzottnak, abból a szempontból sem, hogy amíg két gyermek tartására volt köteles (M. és A.), addig a jövedelmének 16,5-16,5%-át kellett megfizetnie gyermektartásdíj jogcímén. A gyermektartásdíj mértékének megállapítása a fent hivatkozott jogszabályhely alsó értékéhez közelít, ami az alperesre nézve méltányos.
A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál az eljárt bíróságok kellő körültekintéssel vették figyelembe azt a körülményt, hogy az alperesnek a jelenlegi házasságából született közös kiskorú gyermekéről, valamint három mostohagyermekről is gondoskodnia kell. A mostoha gyermekek tartásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy egyrészt az ő eltartásuk kötelezettsége a vér szerinti gyermekek tartásához képest másodlagos (BH 2002.400.), másrészt, - ahogy arra a felülvizsgálati kérelmében az alperes is utal - a vér szerinti szülő teljesítőképtelensége miatt folyamatban lévő állam általi előlegezéssel megoldottá válik.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg A. nevű gyermek tényleges szükségleteit. Az alperes hivatkozásával ellentétben a felperesnek nem kell igazolnia a középiskolai tanulmányait folytató kiskorú leánygyermek tartásához szükséges kiadásokat, mert az iskoláztatással, élelmezéssel, ruházkodással, fizikai és szellemi fejlődésével összefüggő átlagos mértékű kiadások köztudomású tények. A megállapított havi 20 000 forint egy 17 éves középiskolás lánygyermek indokolt szükségleteit nyilvánvalóan nem haladja meg.
A gyermektartásdíj mértékének megállapításánál helyesen hagyta figyelmen kívül az elsőfokú bíróság azokat a körülményeket, hogy a felperes élettársi kapcsolatban él-e vagy sem, illetve azt, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnése kinek róható fel, mivel ezek az alperes tartási kötelezettségét nem befolyásolják.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

]]>Fri, 30 Aug 2019 20:59:00 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/az-elfogadott-gyerektartas-dij-leszallitasanak-nincs-helye-csak-azert-mert-azt-a-szulo-eleve-segitseg-igenybevetelevel-vallaltaA gyermektartásdíj fizetésének egyezséggel történő vállalása rendszerint hosszú távú elkötelezettséget jelent. Nincs helye a tartásdíj leszállításának arra történő hivatkozással, hogy a magas összegű gyermektartásdíjat a kötelezett már eleve külső segítség igénybevételével vállalta, különösen abban az esetben, ha a tényleges jövedelmi-vagyoni viszonyait sem az egyezségkötés során, sem az újabb perben nem igazolta

A peres felek a városi bíróságon a házasság felbontása és járulékai iránt folyamatban volt perben 2011. április 5. napján egyezséget kötöttek, amelyben - többek között - megállapodtak abban, hogy a felperes az L. és az A. utónevű kiskorú gyermekei tartására gyermekenként havi 70 000 forint gyermektartásdíjat, az Á. és a V. nagykorú gyermekei tartására pedig gyermekenként 17 500 forint rokontartásdíjat fizet. A felperes a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének rendszertelenül, de eleget tett. Az egyezség megkötése után a felek két nagykorú gyermeke a felpereshez költözött.
[2] A felperes ismét megnősült és házasságából 2010-ben F. utónevű gyermeke született. A felperes 2014. évtől 2015 márciusáig az F. Bt. beltagja volt. A bt. projektvezetéssel és elektromos szereléssel foglalkozott, a felperes korábbi munkáltatójának is végzett munkát. A bt.-ben jelenleg a felperes házastársa a beltag és egyik nagykorú gyermeke a kültag. A felperes 2015-től ismételten munkaviszonyt létesített, korábbi munkáltatójánál projektvezetőként dolgozik, havi átlagos nettó keresete 150 650 forint. A felesége édesanyja tulajdonát képező ingatlanban él a házastársával, a házastársának gyermekeivel, illetőleg a két, alperessel közös nagykorú gyermekkel, a házastársával közös kiskorú gyermekkel, valamint a házastársa szüleivel. A felek két közös és a felperes háztartásában élő nagykorú gyermeke tartásra nem szorul, fia munkaviszonyban áll, önálló jövedelemmel rendelkezik, lánya utolsó éves egyetemista, de havi 70 000-80 000 forint önálló bevétellel rendelkezik. Az ingatlan rezsiköltségét a szülőkkel közösen viselik. Házastársa havi nettó jövedelme 150 000 forint. Az új házasságából született gyermeke óvodába jár, óvodájának költsége havi 20 000-25 000 forint. A felperes és az alperes a házasságuk fennállása alatt két hitelt vettek fel. A házastársi közös adósságokat képező hitelek törlesztőrészlete 250 000 forint, illetve 36 000-40 000 forint. A felperes az egyik banki hiteltartozás rá jutó részének megfizetését 2014 áprilisa óta abbahagyta, a másik hitel havi törlesztőrészletét a házastársa édesanyja anyagi segítségével fizeti.
[3] Az alperes elvált családi állapotú, a felperessel kötött házasságából született két, még kiskorú gyermekével él együtt a felperessel egyenlő arányú, osztatlan közös tulajdont képező ingatlanban. Az alperes munkaviszonyban áll, havi átlagos nettó jövedelme 247 708 forint. A két gyermek után emelt összegű családi pótlékban részesül mert a kislány tejcukor­allergiás, speciális étkezést igényel.

]]>Tue, 27 Aug 2019 18:59:12 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/kulfoldon-el-az-egyik-szulo-neki-csak-a-gyerektartast-kell-fizetni-a-kapcsolatot-csak-magyarorszagon-tarthatja
A Magyarországon élő szülőnél elhelyezett gyermek és a külföldön élő szülő közötti kapcsolattartás - ha kivételes körülmények a gyermek érdekében nem indokolják - nem korlátozható az ország területére.

BH 2007.12.412 A Magyarországon élő szülőnél elhelyezett gyermek és a külföldön élő szülő közötti kapcsolattartás - ha kivételes körülmények a gyermek érdekében nem indokolják - nem korlátozható az ország területére
A magyar-angol állampolgárságú felperes és az amerikai állampolgárságú alperes Magyarországon kötöttek házasságot, melyből 2000. február 3-án T. M. utónevű gyermekük született, aki magyar-amerikai állampolgár.
A házastársak életközösségük fennállása alatt közös háztartásukban nevelték a felperes előző házasságából 1994-ben született és a felperesnél elhelyezett N. nevű gyermeket.
A felek az együttélést Magyarországon kezdték meg, ahol a felperes Budapesten saját tulajdonú lakással rendelkezik. Az alperes 1996-tól dolgozott Magyarországon, 1999. végén azonban kedvezőbb feltételek mellett Virginia államban vállalt munkát, ahová őt - megállapodásuk szerint - 2000 májusában a felperes a két gyermekkel követte.
Az alperes az Egyesült Államokban a család számára magas színvonalú életkörülményeket teremtett meg, biztosítva a gyermekek optimális fejlődésének a feltételeit is. A család minden évben két alkalommal Magyarországra utazott és több hétig itt tartózkodtak. Így történt ez 2002. karácsonya előtt is, amikor az alperes a munkájára tekintettel december 25-én visszatért Virginiába, a felperes pedig a visszautazást 2003. január 3-ára beszélte meg az alperessel.
A felperes azonban - miközben látszat - intézkedéseket tett a Virginiába való visszatérés érdekében - úgy döntött, hogy a gyermekekkel végleg Magyarországon marad. Ezt az elhatározását csak 2003. február 28-án közölte az alperessel, miután 2003. február 6-án már a házasság felbontása iránt pert indított és a gyermekek magyarországi iskolai, illetve óvodai elhelyezéséről is gondoskodott.
A házastársak közötti viszony 2003 tavaszára teljesen megromlott, ennek oka a végleges lakóhely megválasztása kérdésében kialakult ellentétes akaratuk volt, melyben semmilyen kompromisszumos megoldást nem tudtak elfogadni.
2003 tavaszáig az alperes úgy gondoskodott a család anyagi ellátásáról, hogy a folyószámlája a felperes számára is hozzáférhető volt, majd ezt a rendelkezését megvonta, és utóbb a közös gyermek tartásához sem járult hozzá.
2003. április 18-án az alperes, mint kérelmező, a T. utónevű gyermek jogellenes külföldre vitele miatt a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alapján eljárást indított a felperes, mint kérelmezett ellen. Ebben az eljárásban a felek ellentéte a végsőkig kiéleződött, a végső döntéseket jogerős határozatok elleni felülvizsgálati eljárásokban a Legfelsőbb Bíróság hozta meg. A 2004. február 3-án kelt végzésében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye az Egyesült Államokban volt, ezért elhozatala jogellenesnek minősült, a visszatérés tárgyában azonban a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, majd a 2004. szeptember 14-én kelt végzésével a gyermek kiadását az Egyezmény 13. cikkének (1) bekezdése b) pontja alapján megtagadta.
A házassági bontóper és a gyermek visszavitele iránti peren kívüli eljárás 2003. április 18. és 2004. szeptember 14. napjai között párhuzamosan folyt.......

..... a kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint megváltoztatta és a nyári időszakos kapcsolattartás helyének Magyarország területére történő korlátozását megszüntette.


]]>Thu, 15 Aug 2019 05:46:48 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/gyermektartasi-dij-18-eves-kor-utan-isA gyermektartásdíjra való jogosultsága nem szűnik meg annak a 20. életévét még be nem töltött, középiskolai tanulmányokat folytató gyermeknek, aki ugyan egy nála fiatalabb személlyel élettársi kapcsolatot létesített, melyből gyermeke is származott, azonban az élettárs is középiskolás, jövedelme nincs.
II. A gyermektartásdíjra jogosult anya számára a kiskorú gyermekére tekintettel biztosított juttatásokat (családi pótlék, gyes) nem lehet a saját jövedelméül szolgáló bevételként figyelembe venni
A törvény vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett és a vélelem alkalmazásának lehetőségét nem korlátozza a gyermek kiskorúságának idejére. A vélelem legkésőbb a gyermek huszadik évének betöltéséig fennáll, ha nagykorúságának betöltése után is középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A tartásra való rászorultság vélelme annak bizonyításával dönthető meg, hogy a gyermek képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni, mivel középfokú tanulmányokat nem folytat, és a Ptk.-ból  következően indokolt szükségleteit a munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme sem fedezi.

]]>Sun, 11 Aug 2019 16:35:30 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/szuloi-felugyeleti-jog-megvonasa-ha-a-szulo-a-gyermek-ellen-buncselekmenyt-kovet-elA gyermek személye ellen elkövetett bűncselekmény esetén a szülő felügyeleti jogát - a törvény kógens rendelkezése értelmében - akkor is meg kell szüntetni, ha a szülő a szabadságvesztés büntetés kiszabását indokoló magatartásán (magatartássorozatán) utóbb a gyermek szempontjából pozitív irányban változtat. Ez utóbbi magatartásváltozás legfeljebb ahhoz nyitja meg az utat, hogy a szülő a felügyeleti joga jövőre nézve történő visszaállítását kérje .

II. r. alperes alkohol okozta függőségben és személyiségzavarban szenvedett, de ez a cselekedetei és magatartása társadalomra veszélyessége felismerésében őt nem korlátozta. A szülők magatartásának eredményeként mindkét gyermek szülői kapcsolata elbizonytalanodott. A gyermekek gátolttá, szorongásossá váltak, amely kényszercselekményekben is megnyilvánult. Bár a bírósági eljárás idejére a szakértői vizsgálat pszichés veszélyre utaló tüneteket már nem tárt fel, a múltban elszenvedett primér kapcsolati sérülések mindkét gyermeknél kimutathatóak voltak.

Többet szeretni tudni a témában? Családjogi ügyvédi tanácsadás: +36 70 3242010


]]>Fri, 09 Aug 2019 17:21:30 GMThttps://www.drlevaiugyved.hu/vaacutelaacutes---csalaacutedjog---veacutegrendelett-vagyonmegosztaacutes/hazastarsi-tartas-raszorultsag-onhibaA házastársak kölcsönös támogatási kötelezettsége a házasság felbontása után sem szűnik meg teljesen: ez az alapja a volt házastárssal szembeni tartási kötelezettségnek.
II. A jogosult önhibán kívüli rászorultságának, érdemtelenségének, illetve a kötelezett teljesítőképességének vizsgálatánál irányadó szempontok a házastársi tartásdíj iránti perben





1. A rászorultság
A rászorultság azt jelenti, hogy a tartást igénylőnek nincs olyan keresete, jövedelme vagy hasznosítható vagyona, amely a megélhetéséhez szükséges fedezetet nyújt. Amennyiben teljesen munkaképtelen és vagyoni eszközei egyáltalán nincsenek, akkor teljes tartásra jogosult. A rászorultságot keletkeztető egyik leggyakoribb ok a betegség, amely teljes vagy részleges munkaképtelenséggel jár. A betegség munkaképességre való kihatását, illetve annak mértékét orvosi vélemény alapján lehet meghatározni, szakértői vélemény beszerzésével, illetve korábbi orvosi dokumentációk figyelembevételével. Ehhez képest kell megítélni, hogy az igénylőtől - körülményeire és képességeire tekintettel - milyen mértékben várható el, hogy megélhetéséhez szükséges fedezetet nyújtó jövedelemszerző tevékenységet folytasson. Ez a körülmény alapozza meg a rehabilitációs járulékra való jogosultságát is a perbeli időszakban [2007. évi LXXXIV. tv. 3. § (1) bekezdésének a) pontja]. Jelen esetben az eljáró bíróságok széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően helytállóan állapították meg, hogy a felperes teljes tartásra jogosult a volt házastársától, és nem várható el tőle, hogy kereső tevékenységet folytasson. A jogerős ítélet helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes jövedelmi és vagyoni viszonyainál fogva sikerrel bizonyította a rászorultságát, a betegsége súlyosságát pedig a gondnoksági perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény és a kezelőorvos nyilatkozata igazolják.
2. Az önhiba
Kétségtelen, hogy a házastársaknak az egymással szembeni felelőssége és támogatási kötelezettsége kölcsönösséget feltételez, amely a rászoruló, tartást igénylő házastárs részéről is megköveteli ugyanazt a felelősségtudatot, a korábbi összetartozás során tanúsított együttműködést és helytállást, ami a házasság lényeges tartalmához kötődik és olyan jelentőségű, hogy azt az együttélés megszűnése után is jogot keletkeztető magatartásként lehessen értékelni. Ez azt is jelenti, hogy az objektív rászorultság önmagában a tartási igény megalapozottságához nem elegendő. A törvény szövegéből következik, hogy az önhiba a rászorultság körében szubjektív tényezőként vizsgálandó. Az önhiba, a felelősségnek a felróhatóságot el nem érő foka: a jogos és a jogellenes magatartások között foglal helyet. E magatartás megvalósulását a jog nem tekinti jogellenesnek, de nem is biztosítja azt a védelmet, amit a jogos magatartásokhoz fűz. Az önhibát mindig a konkrét eset körülményeihez igazodva, a felekkel szemben érvényesülő elvárások megvalósulásához viszonyítva, de mindkét fél méltányos szempontjait figyelembe véve képezheti a jogi értékelés alapját.
Jelen esetben a jogerős ítélet helytállóan állapítja meg, hogy az önhibát a perújított felperes pszichés betegségéből fakadó idült hangulatzavarral társuló tudathasadásos elmebetegsége, az ennek nyomán kialakult közepes fokú szellemi leépülés és személyiség destrukció alapvetően kizárja, hiszen a perújított felperes képtelen arra, hogy betegségéből fakadó időnkénti elutasító agresszív magatartását, a téves eszmék által befolyásolt cselekedeteit kontrollálni tudja. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a betegségéből fakadó befolyásoltságra vezethető vissza a perújító alperes - vélelmezhetően szülői befolyásra - életközösség visszaállítására tett kísérletei elhárítása, valamint, hogy a szükséges gyógyszerek szedését, a rendszeres kezelést átmeneti jelleggel felfüggesztette, ugyanakkor ez betegsége lefolyását legfeljebb módosította, de alapvetően nem változtatta meg.

]]>